Now Playing Tracks

Az ifjúsági műveknek többszáz évre visszanyúló gyökereik vannak. Ezek a fantáziadús, tanulságos és izgalmas történetek sok esetben nagyobb hatással vannak a fiatalokra, mint gondolnánk. Nem véletlen, hogy a Harry Potter óta egész iparág épült arra, hogy a tinik számára készítsenek filmeket és mindenféle olyan tárgyat, eseményt, alkotást, melyért majd megőrülnek és szüleik pénztárcájáért esedeznek.

A legújabb őrületet A beavatott próbálja szolgáltatni. Az elmúlt évekhez hasonlóan itt is megvannak a frakciók/osztályok/csoportok, ahova majd főhőseink tartozni fognak. Természetesen a jelenlévők vagy mind tinédzser korúak, vagy családtagok és természetesen lázadni kell a rendszer ellen. Az egész film alapja a beskatulyázás, és az ez ellen való küzdelem.

A film eleje bár sablonos, mégis érdekes, és reménykeltő. Viszont teljesen elrugaszkodott a valóságtól. Ez nem is lenne baj egy fantázia-orientált világban, de amikor maga az alkotás erőszakolja ránk, hogy bizony ez történik majd 100 év múlva a Földön, akkor az azért bicskanyitogató. Túllépve ezen a film második fele aztán képes erre még egy lapáttal rátenni az unalomba fajuló romantikával és a semmilyen befejezéssel. Hogy mi a tanulság? Mit üzen a film? Azt, hogy lázadni kell a műveltek ellen, mert ők a felelősek a rosszért ami a városon belül és ami azon kívül van. Hogy mi van ott? Az nem fontos.

Ez az újabb tini-dráma kiszolgálja a korcsoportot (értsd: legyen trendi és ostoba), azonban rá kellene jönni, hogy nem kiszolgálni kellene a romantikus-kalandos-fantáziadús vágyaikat, hanem erkölcsi irányt kellene mutatni nekik, el kellene gondolkoztatni őket a világról, nem pedig folyamatos lázadásra kellene őket sarkallni - amúgy is elég lázadóak már a mai fiatalok!

Értékelésem: 10/4

1 note

  1. camera-obscura-csibu posted this
To Tumblr, Love Pixel Union